Könyvtárunk, a  Kállósemjéni  Nagyközségi és Iskolai Könyvtár  2012. decemberében tartotta névadó ünnepségét.

Névadóként Dr. Erdész Sándor néprajzkutató, muzeológus, és népmesegyűjtőt választottuk.

Hogy miért éppen őt?

Ősei a mi vidékünkről, a Nyírségből származnak, ő is mindig nyírséginek vallotta magát. Muzeológusként 1956 után került ide, és 15 évig dolgozott a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban.

Ő volt a Sóstói Falumúzeum alapítója, első igazgatója.

Élete is szorosan kötődik Kállósemjénhez.  Felesége, Nagy Ilona Kállósemjénben  született, 1957-ben ezért itt, a mi községünkben telepedtek le, és közel húsz évig laktak a Dózsa György utcai lakásukban, innen járt be vonattal Nyíregyházára dolgozni. A kállósemjéni emberek közül sokan ismerték és tisztelték, és még sokan emlékeznek rá.

1929-ben Szobon született, ahol édesapja határőr volt. Édesapja Szakolyban, édesanyja Nagykállóban született. A család több helyen is lakott, a II. világháború után kerültek vissza Nyírcsászáriba.

A négy testvér közül Erdész Sándor volt a harmadik. Középiskolai tanulmányai után elkezdte egyetemi tanulmányait , és 1953-ban néprajz szakos okleveles muzeológus képesítést szerzett.

Az egyetemi évek alatt néprajzi gyűjtő utakra jártak a professzorok vezetésével. Akkoriban még nem volt magnetofon, így a népmeséket Erdész Sándor gyorsírással jegyezte le, amit később írógéppel írt le. Így rengeteg mesét tudott feljegyezni, ebben mindenkit túlszárnyalt.

Az egyetem elvégzése után először a jászberényi Jász Múzeum vezetésével bízták meg. 1956-ban került a nyíregyházi Jósa András Múzeumba. Feladata a néprajzi gyűjtemény gyarapítása volt. Több mint 15 évig volt a múzeum igazgatója.

Ekkor telepedtek le Kállósemjénben.

1957-1965 között ismét  mesegyűjtéssel kezdett  foglalkozni.

Erről a korszakáról sokszor elmondta:

„Szerencsés időben érkeztem  a Nyírségbe, amikor még nagyon sok tudós parasztember élt itt, akik írni-olvasni ugyan nem tudtak, de hetekig tudtak mesélni. Olyan magas színvonalon voltak birtokában az ősi paraszti kultúrának, a mezőgazdasági ismereteknek, a meséknek, daloknak, mint egy-egy professzor a maga tudományának.”

1968-ban három kötetben jelent meg az Ámi Lajos meséit tartalmazó népmese gyűjteménye.

Lázár Ervin, aki nagyon sok gyermekkönyv írója, beleszeretett Ámi Lajos meséibe, és néhányat átszerkesztett a gyerekek számára.

Lázár Ervin: Az aranyifjítószóló madár : Ámi Lajos meséi  – című mesekönyv könyvtárunkban is kölcsönözhető!

Ámi Lajos  Szamosszegen élt 1886-1963-ig. ( Szamosszeg megyénk települése, az Ecsedi láp északi csücskén helyezkedik el a Szamos és a Kraszna folyó között.) Apja cigánykovács volt, anyja magyar parasztcsaládból származott. Cigánynak tartotta magát. Fiatal korában ipari üzemekben dolgozott. Írni-olvasni nem tudott.  Erdész Sándor néprajzkutató 1958-1962 között 262 meséjét gyűjtötte össze.

1975-ben újabb fordulat következett be  Erdész Sándor  pályafutásában, amikor Németh Péter múzeumigazgató, akkori főnöke kinevezte  az újonnan alapított Sóstói Múzeumfalu élére, hogy a kezdeti nehézségekkel küzdő intézményből múzeumot csináljon. Nem mondhatni, hogy örült a megbízatásnak, hiszen akkor már megjelent az Új Magyar Népköltési gyűjteményben a 3 kötetes Ámi Lajos meséi. Ez országos elismerést hozott számára : több mesekötet előkészítése várta. Ehelyett kőművesekkel, ácsokkal, segédmunkásokkal kellett vitatkoznia, szervezni egy új intézmény beindításának ezernyi apró mozzanatát

A Sóstói múzeumfalu tervezése 1964-ben kezdődött meg, de az építkezés csak 1970-ben indult be. Eleinte különböző vállalatok végezték  az épületek áttelepítését, majd 1975-től egy önálló brigád munkába állásával indult meg a szakszerű építkezés. Több kállósemjéni munkás is tagja volt ennek a brigádnak, és hosszú éveken át dolgoztak ott.

A múzeumfalu első része 1979-ben öt berendezett paraszt-portával nyílt meg. Azóta a 7 és fél hektáros terület nagy része beépült, jelenleg mintegy 70 építmény képviseli Északkelet-Magyarország népi építészetét. Az épületek túlnyomó többsége eredeti, ami azt jelenti, hogy az áttelepítésnél mindig ugyanúgy építik vissza az épületeket, ahogyan eredeti helyén állt. Csak néhány épülete van a múzeumnak, amelyeket régi tervrajzok, fotók alapján építettek újra. A lakóházak berendezése is a lehető legnagyobb hitelességgel történt. A múzeumfalu jelenleg is épül, végleges elkészülte után Magyarország második legnagyobb skanzenje lesz. Szinte teljes képet fog nyújtani a mai Szabolcs-Szatmár –Bereg megye néprajzi anyagáról, a hagyományos paraszti életmódról.

1979-ben sikerült megnyitni a Múzeumfalut, amelyet még további tíz éven keresztül igazgatott Erdész Sándor . 1989-ben 60 éves korában vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként folytatta tudományos munkásságát. Életében több mint 300 kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya és kötete hagyta el a nyomdát, s neve a mesekutatók között  Európa–szerte ismertté vált.

Munkásságáért többször is kitüntették, 1985-ben a kandidátusi címet is megszerezte.

2006-ban halt meg.

Erdész Sándor köszöntése 60. születésnapján